Babett vagyok és kisebb nagyobb megszakításokkal ovis korom óta rajzolok. Az egyik legjobb érzés számomra a világon, ahogy a fejemben megjelent képek érzésekkel, üzenetekkel együtt visszaköszönnek a rajzlapon.
Több dologban is bizonytalan vagyok, ilyen például a százalékszámítás és a mértékegységek átváltása, de azt tudom, hogyan ragadjam meg a karaktered, a személyiséged, hogy a rajzaimon keresztül életre keljenek a vonásaid és az üzeneted.
Ha szeretnél velem együtt dolgozni, és …
- minden nap rápillantani a saját, egyedi szuper énedet tükröző portréra,
- a legszuperebb ajándékot keresed egy számodra fontos embernek
- vagy égető szükséged lenne vicces és gondolatébresztő matricákra, képeslapokra, akkor…
Egyik elsők közti emlékem, hogy 5 éves korom táján a szüleim látványosan örültek, hogy színezés közben nem mentem ki a vonalból. Piros lett a róka, csak a róka. Ha erre képes vagyok, nehezebb dolgok is menni fognak.
Következő emlékezetes állomás, amikor tízévesen megterveztem életem első könyvborítóját. A mélyenszántó regénynek indult „Zsófika és Papucs Elemér bácsi” végül csak a borítóig jutott.
A kamaszkoromat végigrajzoltam, a naplóimban képregények formájában örökítettem meg eseménydús életem mozzanatait – legalábbis amennyire 8 éven keresztül egy leánygimnázium kollégistájának élete eseménydúsnak mondható.
Később az egyetem évei alatt, megengedő szüleim jóvoltából az irodalom felé kanyarodtam, ebben a korszakban másik nagy szenvedélyemben, az olvasásban és írásban bontakozhattam ki.
2012-ben au pair karrierem csúcspontjaként 10 hónapot tölthettem a hollandiai Haarlemben, ahová a mai napig visszahúz a szívem.
Imádom a nyelvet, az embereket, a tájat… egyszerűen mindent, ami holland.
2017-ben végül tudatosult bennem, hogy a rajz lehet az, amiben kiteljesedhetek, így a Budai Rajziskolában megszereztem OKJ képesítésem, mellyel felvértezve, vissza-visszatérő imposztor szindrómával ugyan, de végre grafikusnak mondhatom magam.
